A Spittelberg
1525-től
A Spittelberg, egy valamikori előváros, az egyik legérdekesebb „grätzel“, azaz „falu” bécsben. Történelme évszázadokkal ezelőtt kezdődik, a középkorban legelők, később borkertek jellemezték.
1525-ben a polgári kórház vásárolta meg a telkeket és 1568-ban felépítették az első nyolc házat. Ezek voltak a Spittelberg legrégebbi építményei.
1675-ben Christoph Sigmund Freiherr von Kirchberg vette meg a telkeket és elkezdte a nagyon kicsi parcallákat (egy négyszögöl = 1,90 x 1,90 m) 1 Gulden évi bérleti díjért az új telepeseknek kiadni. A lakók nagyrészben horvátok voltak, kik a környező gazdaságokban a nagyon nehéz munkákat végezték.
1692-ben a polgári kórház visszavásárolta Kirchberg örököseitől a telkeket és ezen a kis helyen most már 120 házat építettek fel.
Sajnos ez a magasan fekvő síkság a város ágyúzására és az ellenséges csapatok felvonulására is nagyon alkalmas volt. Ezt először a törökök, majd utánuk számos hadvezér is szívesen kihasználta. A házakat többször szétrombolták és mindent felégettek. Ezáltal sajnos sok lakos is meghalt, így viszont új nemzetiségek költözhettek a Spittelbergre. Az új lakosok nagyrészben művészként, szobrászként, festőként, zenészként, kézművesként, mint például gipszmunkásként vagy üzletemberként keresték meg kenyerüket. Egyre több kis üzem létesült, sör- és borkiöntés hamarosan majdnem minden házban volt. A zenészek gúnydalaikkal és a táncoló „Bierausschankmäntscher“ jellemezték a Spittelberget. Mindannyian élvezték az új szabadságot, távol a város titkosrendőrségétől. Spittelberget ebben az időszakban ez a vidám társaság jellemezte, melynek rossz híre túlzó újságírók segítségével hamarosan a határokon is túljutott. Hamarosan a nemesek, polgárok és udvari tisztviselők is felfedezték maguknak a városrész örömeit. A kocsmárosoknak és a lányoknak ez természetesen nagy örömöt jelentett.
A 19. évszázad végén a Spittelberg lassan elvesztette vonzóerejét. Újfajta utcalányok vették át a terepet az első világháború kezdetéig. A háború után ez az iparág teljesen eltűnt a Spittelbergről és a városrész mély álomba merült.
A második világháború után főként idős emberek és vendégmunkások laktak itt. A 70-es években végül megszületett az ötlet a városrész helyreállítására egészen a Kirchengasse-ig. Mindenki egyetértett az ötlettel, még a kerületi képviselők és a városháza is. Most először a polgárok is aktívan részt vettek a tervezésben. Egy eleinte kis csoport építészekből, emlékmű ápolókból és előrelátó polgárokból felismerte, hogy itt egy fontos kultúrális emléket akarnak lerombolni. Megszületett a város első polgári egyesülete a „Rettet den Spittelberg „ a városrész megmentésére. Bécs önkormányzata a felújítás mellett döntött és ennek érdekében több házat megvett.
1973-ban a városrészt védett területnek nyilvánították, így végül mégis sikerült ezt a szeretni való „falut” a városban megmenteni.
